Elektromos autók a Volvo Cars történetében
Elektromos autók a Volvo Cars történetében
Tudta, hogy az első elektromos Volvo autót 1976-ban mutattuk be? Csatlakozzon hozzánk az 1970-es évek elejétől napjainkig tartó utazásunkon a villamosítás terén.
Hans Hedberg, a Volvo Cars örökségvédelmi vezetője a Volvo egyik első elektromos autója előtt áll ‑ mely egy guruló kartondobozra hasonlító, apró szerkezet. Ez egy a több száz autó közül, amely megtekinthető az arendali Volvo Múzeumban.
Néhány éve hátat fordított autós újságírói karrierjének és elvállalta a Volvo Cars Heritage örökségvédelmi vezetői szerepét.
„A márkacsapat tagja vagyok, mi gondoskodunk arról, hogy alapvető értékeink az elektromos jövőben is megjelenjenek” – mondja Hans. „95 éves múlttal rendelkezünk az autógyártásban, és a svéd kultúra szerves részét alkotjuk. Ez tesz minket egyedivé, kihívóink csak álmodozhatnak erről.
„Nekünk, svédek számára, könnyű természetesnek venni a Volvót” – folytatja Hans. „Főként úgy, hogy itt, a Volvo Cars közelében születtem és itt nőttem fel. De most, hogy bejártam a világot és szinte minden járművet kipróbáltam, már külső szemlélettel is rendelkezem. A Volvo egy olyan márka, amelyre büszke vagyok.”
A Volvo 1976-os Elbil (svédül elektromos autó) projektjét részben a Televerket (a svéd távközlési vállalat) finanszírozta. Abban az időben az autógyártók körében a befecskendezés, a katalizátorok és a turbófeltöltés volt napirenden. Az elektromos autókról szóló országos vita és az akkor még Volvo Personvagnar néven futó cég által végzett korai, tiszta elektromos járművek fejlesztése ellenére a közvélemény érdeklődése alacsony volt.
Az elektromos autókat lassúnak, súlyosnak tartották, és nehézkes volt a töltésük ‑ akkoriban nem vették őket komolyan a belsőégésű motorral hajtott járművekkel szemben, amelyek egyre hatékonyabbak lettek és kevésbé károsak a környezetre. Ez nagy kár volt, hiszen a Volvo első két teljesen elektromos szolgálati autója teljesítette a feladatát: rövidebb távolságokat tett meg a postai küldemények kézbesítésére és a göteborgi Televerket munkatársainak segítésére anélkül, hogy károsanyag-kibocsátást okozott volna.
Az 1976 őszén kiadott sajtóközlemény hangsúlyozta az Elbil klímasemleges árammal való töltésének a fontosságát. 12 darab 6 V-os akkumulátor látta el a járműveket 50 kilométeres hatótávolsággal vagy 2 órányi vezetési idővel. A 80-as évekből és a 90-es évek elejéről származó dokumentációból világosan kiderül, hogy az elektromos autók esetében az előnyök és a kihívások ugyanazok voltak, mint amit ma is megfigyelhetünk. Környezetbarátabbnak, csendesebbnek, olcsóbb fenntartásúnak és hosszabb élettartamúnak tartották őket. Az akkumulátor jelentette a kihívást.
Hans Hedberg, a Volvo Cars örökségvédelmi vezetője
A fényűző koncepcióautó
1992-ben egy párizsi autószalonban a Volvo Cars bemutatta az ECC luxus koncepcióautót. Bár az elektromos motor és gázturbina formájában megvalósított hibrid megoldás lenyűgöző volt, a legnagyobb figyelmet mégis a következő S80 modellre emlékeztető dizájn kapta.
Visszatekintve 1995-re az elektromosítás szempontjából történt egy sokkal érdekesebb fejlesztés is. Ebben az évben a Volvo Cars bemutatott egy prototípust, amely a négy évvel korábban bevezetett innovatív 850-es modellen alapult. A Volvo 850 elsőkerékhajtásával és oldallégzsákjaival egyedülálló volt, és „a világ legbiztonságosabb autójaként” mutattuk be.
Hans elmeséli, hogy a Volvo 850 akkoriban Svédország legjelentősebb ipari beruházása volt, és elektromos megoldást is tartalmazott.
A hibrid autó, amely megelőzte a korát
A HEV 98 prototípus egy külső feltöltésű hibrid volt, amely nagyjából ugyanúgy működött, mint a modern plug-in hibrid gépkocsik, egy tölthető elektromos motorral és egy hagyományos belsőégésű motorral rendelkezett. Ezt egy amerikai jogi követelménynek való megfelelés érdekében fejlesztettük, amelyet végül nem vezettek be.
„Szerintem a HEV 98 lenyűgöző“ ‑ mondja Hans. „85 kilométeres akkumulátor-hatótávolságával, körülbelül 400 kilométeres teljes hatótávolságával és kiválóan beépített akkumulátorával egyszerűen túl korán jelent meg, és túl jó volt abban az időben. A tényleges prototípus is jól vezethető. Számos koncepcióautónkhoz hasonlóan, ezt is több száz kilométeren át teszteltük.“
De éppen, amikor a külső feltöltésű hibrid fejlesztési munkálatai befejeződtek, a Volvo Cars úgy döntött, hogy az elektromos és hibrid autók további fejlesztéseit leállítja. Abban az időben az autóipar inkább a teljesítményről, nem pedig az üzemanyag-fogyasztásról és a fenntarthatóságról szólt.
Volvo C30, a cégautó
A Volvo Cars folytatta a kísérleteit. 2001-ben bemutattuk az ISG megoldást, amely egy 42 V-os akkumulátort töltő integrált indítógenerátor volt, a mai hibridek előfutára. 2011-ben érünk a következő fejezethez, amikor a tisztán elektromos Volvo C30 modell kisebb sorozatát fejlesztettük ki ‑ részben az Energimyndigheten (svéd energiahatóság) finanszírozásával, a kormányzat és a vállalatok cégautói számára. Az autókat fali konnektorról töltötték, a hatótávolságuk pedig körülbelül 150 kilométer volt.
„A Volvo C30 Electric is azt igazolja, hogy már több mint tíz éve világos villamosítási stratégiánk volt“ magyarázza Hans. „Az autók iránt egyre nagyobb volt az érdeklődés, de még mindig kicsit korai volt. Az általános vita a környezetbarát benzines és etanolos autókról, az alacsony széndioxid-kibocsátású dízelmotorokról és a takarékosan beállított benzinmotorokról szólt.
„Mindenki, aki vezetett már C30 Electric gépkocsit, tisztában van vele, hogy milyen remek autó“ ‑ folytatja Hans. „Egyszerű, gyors, és praktikus megoldásokkal gazdagítja a belső teret. A C30 Electric olyan híres lett, hogy néhány évvel később egy másik sorozatot is kifejlesztettünk. Ezek az autók a mai napig megtalálhatók a Volvo Torslanda személyzeti parkolójában.“
Az elektromos autók a megoldás részét jelentik
Hans újra az Elbil 1976 előtt áll. A projektet az ENSZ 1972-es környezetvédelmi konferenciája után fejlesztették ki, itt hangzott el a Volvo Cars akkori vezetője, Pehr G Gyllenhammar híres mondata: „Autógyártóként a probléma részei vagyunk, ezért a megoldáshoz is hozzá kell járulnunk“.
„Ki ne szeretne napjainkban egy elegáns, kis méretű elektromos városi autót?“ kérdezi Hans. „Ma az autóvásárlók mindenhol olyan járművet szeretnének, amelynek a gyártása és a töltése is fenntartható. Más szóval, elérkezett az Elbil 1976 ideje. Még soha nem volt ennyire időszerű a Volvo Cars elképzelése a biztonságos autók fenntartható gyártásáról, amely mindig az embereket helyezi előtérbe.
Ezért is rendkívül izgalmas a Volvo Cars történelmével foglalkozni és a jövőjét alakítani.“
